Harcosaim!
A világhálóval láthatóan nem nagyon tud élni az emberek nagy része ésszel, egyértelműen túl gyors ez a változás, ahogy az élet napi megvalósítása egy másik dimenzióban, virtuálisan játszódik, sokaknak nagyobb részben, mint a valós(nak gondolt) 3 dimenziós létezés…
Ezúttal nem metafizikailag szeretném megközelíteni ezt a kérdést, pusztán jótanácsom fogalmazom meg – nem minden önzés nélkül, mivel a velem kapcsolatban levő tanítványok, barátok, ismerősök megnyílvánulásai bizonyos szempontból visszavetülnek rám is, a csapatomra is, a munkámra is. No meg a harcos ösvénye amúgyis a minden területen való nemesedés – ez is egy terület.
Szóval a helyesírás önmagában is mutat egy képet, nemcsak az alkotó iskolázottságáról, hanem arról is, mennyire igényes, önmagával szemben, azzal kapcsolatban, mi kerül ki a kezei alól. És alapvetően nem is arról van szó, hogy elüt valaki egy-egy hangot, hanem tisztán látszik, ha valaki csak annyira képes, ami olvasható.
Harcosként ez is egy rés. Kép rólad.
Nem csak az elmeroggyant, aki kiírja az idővonalára, hogy szegény Mirmúr egyedül van otthon, aztán csodálkozik rajta, hogy kirabolják.
Harcosként az is hatalmas hiba, ha világgá kürtölöd verseny előtt, milyen sérülésed van, mennyire sikerült a felkészülésed, mi nehéz, mennyit dolgozol, mikor éjszakázol, stb… Nem egyszer készültem már a lehetséges ellenfeleim ellen a netről: volt, hogy szépen be is jött, mert megtudtam, hogy épp kijött egy kéthetes vírusos kórságból, lefogyott, elgyengült – csak kivártam kissé, míg elkezd fáradni.
Emellett viszont az is ugyanilyen pontos képet ad rólad, hogy milyen internethuszár vagy, milyen bátran szapulsz a hálón bármit arctalanul, milyen lelki nyomorod van, milyen szellemi sivárságban élsz, stb… Ezek alapján egy jó harcos pontosan fel tud térképezni – én is nagy pontossággal el tudom dönteni, milyen nehéz lehet egy-egy küzdelem egy ilyen vitézzel, akár tiszta stratégiával fel lehet készülni, legtöbbször az tudható, hogy megizzadok-e egyáltalán.
És ami még ráadásul jelentős ebből a szempontból: mindez, vagy pl. a szókincsed bátor megmutatása, nem csak rólad fest képet, nemcsak az derül ki, hogy pont nem Németh Lászlót, vagy Hamvas Bélát olvasol, hanem árnyékod rávetül a csapatodra is, ismerőseid, rokonaid, barátaid mellett – pedig a dicsőség fényezése mennyivel megfelelőbb magatartás lenne, mint a nagyképűsködés, virtuális keménykedés, köpködés, alpári, céltalan trágárkodás…
Wass Albert után szabadon: a harcos szava nem szél, ami jön-megy, elszáll – annak súlya kell legyen, ami kijön belőled. Szűrjétek hát meg, a felesleges fecsegés kerülése mellett még elég sok durva és finom árnyalatra lehet figyelni. Pusztán nemesedési szándékkal, gyakorlásként is, nemhogy a fenti okokból. Csak javallat, de jó, ha tudod, milyen élesen figyelem ezt is, ha már a „fészbukon” bejelölsz…
