…és ezután gyakorlás is folyamatosan – Myoken mester a szangával és lelkes érdeklődőkkel felszentelte es útjára bocsátotta a Sümegi Mokusho Zen Dojot. Sok kis apróságot kiigazítottunk, volt egy nagyszerű előadás, igazán éles, egyenes hozzáállás… olyan jó hangulatú, jó töltetű volt a két nap, hogy mesterünk már arról tett említést, hogy…
Volt, ami volt – mindegy hogy, végülis kikaptunk, tiltott technika ide, vagy oda. Tette, amit tudott. Viszont hazatérve más volt aztán minden. Úgy tűnik, átbillent, amire vártam rég: megszületett a harcos. Megy előre, harcol, teszi a dolgát, nem megszeppent kisfiú, nem sértődött kölyök többé, ha gyepálják a nagyok, erősek, a…
Köszönöm, Batya! A naptári évfordulót a Hōbōji templomban elbújva töltöttem, soto zen sanghahoz újra visszatérve (habár a Taisenjiben is voltam nemrég Pesten…), a szokásos évvégi sesshinhez csatlakozva. Elsőre félelmetes volt, elkezdve kemény, befejezve természetes. És ennek kapcsán végigpörgött bennem, honnan jöttem, milyen úton, és hol is vagyok… Talán így a…
Megvívta utolsó csatáját és megpihent harcosunk. Nagy szíve volt a csapatnak, nagy zsenije a gyerekeknek – a legnagyobb móka mesterünk volt. Ahogy emlékezem rá, folyamatosan mosolygok, csak ilyen sztorik jutnak eszembe egyfolytában… persze én kicsit másként látom a világot egyébként is, de Zsozéra szinte nem is lehet másként gondolni, emlékezni……
