Megvívta utolsó csatáját és megpihent harcosunk.
Nagy szíve volt a csapatnak, nagy zsenije a gyerekeknek – a legnagyobb móka mesterünk volt. Ahogy emlékezem rá, folyamatosan mosolygok, csak ilyen sztorik jutnak eszembe egyfolytában… persze én kicsit másként látom a világot egyébként is, de Zsozéra szinte nem is lehet másként gondolni, emlékezni…
Ő a 3. harcosom, akit eltemetek…
Most egy kicsit nézed az edzéseket még velünk, aztán el kell engedjünk… harcosok vagyunk mi is – sajnáljuk is magunkat most, hogy nem lehetünk veled együtt itt az életben többet, de nemsokára megyünk utánad, Barátom!
