Kis erdélyi kirándulással jártuk meg ezt a versenyt, gazdagodva jó és rossz tapasztalatokkal is… Higgyétek el, nem sovinizmus mondatja velem, hogy az itt szervezett versenyeket jobb kerülni – a régi emlékeink is ezek voltak, de a friss tapasztalatok ráerősítettek: Még azért lehetne ezt-azt említeni, de jobb elengedni ezt a kérdést……
Szabolcs a pesti csapat lelkes gyakorlóival kicsit megmozgatta a helyi törekvőket. Nagyon örülök, hogy végre van értelme szervezni ezt a szívem csücske programot, mert van jó kis csapatunk, akikre stabilan lehet számítani már és nagyon szeretnének a mélyére hatolni egy olyan harci rendszernek, amit nagyon erősen hat át és jellemez…
Sok dolgot mondhatnék egy ilyen dologról, mint egy tanítói cím egy olyan iskolában, ahol több mint fél évezrede folyamatos az átadás. Kezdhetném azzal, milyen hálás vagyok, hogy Szabolcs ide lehelte Magyarországra a Katorit, vagy azzal, hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy Sugawara sensei felkarolt minket, vagy hogy milyen jó harcosokkal törhetem…
Köszönöm, Batya! A naptári évfordulót a Hōbōji templomban elbújva töltöttem, soto zen sanghahoz újra visszatérve (habár a Taisenjiben is voltam nemrég Pesten…), a szokásos évvégi sesshinhez csatlakozva. Elsőre félelmetes volt, elkezdve kemény, befejezve természetes. És ennek kapcsán végigpörgött bennem, honnan jöttem, milyen úton, és hol is vagyok… Talán így a…
