Kis erdélyi kirándulással jártuk meg ezt a versenyt, gazdagodva jó és rossz tapasztalatokkal is…
Higgyétek el, nem sovinizmus mondatja velem, hogy az itt szervezett versenyeket jobb kerülni – a régi emlékeink is ezek voltak, de a friss tapasztalatok ráerősítettek:
- szállás 70km-re a magyar csapatnak?! Különösen, hogy előre foglalva nem így volt, kötelező szállásként, utolsó napokban változtattak rajta, amikor már nem lehetett újragondolni?!!!
- regisztrációs kártya + mérlegelés = két helyszín… ebben mi a logika?
- Mérleg sehol próba célra…
- Hotel vacsora kimérve: 1 csirkecomb… az előbb említett ostobaság miatt is elhúzott mérlegelés után – ez milyen vendéglátás? Milyen szállodai ellátás?
- Családok szétszakítva – konkrétan szülők a kiskorú gyerekektől elválasztva másik hotelbe helyezve!!!
- Wi-fi harmatgyenge – ezt már csak tényleg legyintve…
- Párosítások előző este kitéve, sorsolást, lebonyolítási rendet tekintve… nnna mindegy…
Még azért lehetne ezt-azt említeni, de jobb elengedni ezt a kérdést…
Mondjuk a pozitív tapasztalatokat is érdemes megosztani, hátha más itthon az elképzelés az erdélyi / román viszonyokat tekintve: az utak patika állapotban vannak! Konkrétan nem találtunk rossz utat, mint pl. Sümeg körül bármerre indulva, vagy Somogy, vagy bárhol… Mindez súlyadót tekintve kinn 10.000,- forintnak megfelelő éves díj befizetésével használható korlátlanul – tehát autópálya is! Igen-igen, ez pont 70-80ezerrel kevesebbet jelent, mint itthon (és mégegyszer mondom, tökéletes utakon!) 50-80 forinttal olcsóbb üzemanyagárak mellett – a jövedéki részt tekintve talán ez is része az útalapnak, tehát ezt figyelembe véve is a kevesebből dimenziókkal többet kihozva ott jók az utak! És nincs egyfolytában adószedés trafival! Hát ezeket tapasztalva nem vagyok biztos benne, hogy nem lopják ki a szemem itthon, mindennel is sarcolva…
Na és az EB ezek után: egy nagyon jó mezőnyben, nagyon jó szabályrendszerben tudtunk harcolni, 10 országból érkező ellenfelekkel. Nagyszerű élmény volt és nagyszerű tapasztalat! Az első két meccset nagyon egyértelműen hozta Bátor, majd az elődöntőben azzal az ukrán sraccal kellett menni, aki utoljára elvert itthon minket. Most nagyon tanárian indult a meccs, egy olyan világklasszis repülő háromszöggel, ami szépségdíjat is érdemelhetett volna, ha lenne ilyen. Az ukrán kölyök ebbe a háromszögbe ragadva hosszú-hosszú időre, elképesztő kéménységről, győzni akarásról téve tanúbizonyságot, kibírta a satut ájulás nélkül. Amikor kijött belőle, kapott 2 pontot, majd Bátor megsöpörte, amire mi kaptunk 2 pontot – ezt viszont az ukrán edző jó szemmel megóvta és visszavonatta, hogy nem lett megtartva eléggé… kb 1 másodpercről beszélünk, ahogy visszanézhető a videón… és ennyin múlott a döntő, hiába támadtunk mi végig, irányított Bátor egyértelműen… Ilyen a sport.
Az igazság az, hogy az egész elfogadható, nem is maradt rossz érzés bennünk. Szinte azt mondanám, hogy amit a háromszögben kibírt az ukrán, megérdemli, az olyan kemény volt… (mondjuk utána nem is tért magához, egy órán keresztül csak feküdt a srác…)
A bronzmeccsen pedig a másik magyar harcossal, Zöldesi Józsival kellett mennie Bátornak, ott Józsi 8:2-re nyert.
Végülis az 5. hely a magyar válogatott jó eredményei között szerepel, nekünk nagyon tetszettek a harcok, úgy tűnik egyértelműen, hogy Bátor nagyon szépen fejlődik, egyre csak győzi le a démonjait, nevéhez híven bátran, technikásan, okosan játszik, és nagyon jól tudunk együtt dolgozni, figyelmes a sarokban velem, tökéletesen össze vagyunk hangolva.
Én kész vagyok az előttünk álló nagy időkre!
