Mennyire egészséges a sport, mi az egészség szempontjából fontos a sportolást tekintve, mi nem sport?
Mi a különbség sport, egészség, egészséges testhasználat és életmód között?
Sokszor felmerül, hogy mennyire egészséges a sportolás, ha egyszer végiggondoljuk az élsportot az összes teljesítményfokozással együtt, vagy látjuk a sérülésekkel tarkított utat, vagy éppen focizunk egy öregfiúk csapattal – cigiszünetekkel..?
Ha ilyen gondolatok távol tartanak a mozgástól (veszélyes, az se jobb,…), annak az oka a lustaság, a kifogás keresése. Ezzel együtt a sport valóban hozhat magával nehéz pillanatokat. Az kicsit misztikusabb szemlélet, hogy a sérülés mitől jön az életünkbe, akar-e mutatni valamit, de ez most mindegy. A sérülés veszélye a konyhában is fennáll hagymaszeletelés közben – mégsem halunk éhen, használunk kést mindennap, csak egyre ügyesebben.
A lényeg: az élet = mozgás. Minden élő mozog és változik. Ha mozogsz, a világegyetemmel azonos minőséget valósítasz meg. Mivel alapvetően a helyes testhasználatról fogalma nincs általában az embereknek, ha mozog is, vagy a napi tevékenység nagy része sokaknak távol áll a mozgástól – a sport jelenti azt a szalmaszálat, amibe kapaszkodhat az átlagember. A mozgás sokszor jár sérüléssel: a séta is, az erdei túra is, a foci is, a harcművészetek is, stb… Ettől még a mozgás az élet. Rendbe kell jönni és folytatni. Minél magasabb szinten használja a testét valaki, annál kevesebb sérülést szenved.
Viszont nem elég megmozdulni tudatos hozzáállás nélkül, hogy megnyugtassuk a lelkiismeretünket – az még kevés az egészséghez akkor is, ha nem foglalkozunk a sérülések problémájával, amit tekinthetünk járulékos nehézségnek. Nem jelent sportolást és egészséges életmódot, ha biciklizek 1 km-t naponta a munkába menet, ez pusztán közlekedés.
Más szempontból: ha valaki focizik cigiszünetekkel, sörözgetve, káromkodva, annak semmi köze az egészséges életmódhoz, sporthoz. Nem a foci miatt, mielőtt valaki fociellenesnek titulálna (én is szeretem, csinálni is). A foci sport, jó szórakozás, mozgat – magasabb szintet tekintve, lehetne akár közben a testhasználatot is figyelni, csiszolni, mégha ez nem is jellemző általában a focit gyakorlókra -, de mindenképp sport, ami élénkíti a vérkeringést, megdolgozza a tüdőt, az izmokat.
De közben a káromkodás ocsmányul mérgezi a tudatot – merthogy annak is tisztulnia kellene helyes sportolás közben, hiszen sokan a nehéznek megélt mindennapjaikból kikapcsolni mennek oda. A primitív, a helyzetet, vagy épp a másikat gyalázó, haragvó, gyűlölködő tudat káromkodással pont edzi, kondicionálja önmagát ugyanarra, ami negatív egész nap dolgozott belül. Azt pedig mindenki hallotta már, milyen nagy szerepe van a tudatnak az egészség szempontjából: ha úgy nézzük, hogy felszabadult, élénk állapotban, amit a sportolás jelent, sokkal erősebb minden hatás, akkor azért ez elég erős rombolást jelenthet… Nagyon nem mindegy, mi hagyja el a szánkat.
Ahogy az sem, mit viszünk be a testbe! Kitágult erekkel, tüdőkapacitással pöfékelni?! Értelmes ember, aki ezt egészséges tevékenységnek, sportnak nevezi?! Példamutató magatartás ezt gyerekek, fiatalok előtt csinálni?! Van értelmes nézőpont, amiből védhető ez a hozzáállás?
A sörrel nem lenne probléma – edzés után egy pohárra beülni valahova, kicsit beszélgetni – ez teljesen rendben van. De egészségtudatos viselkedésnek mondható-e az, ha a sok kiizzadt víz és ásványi anyag, az intenzív mozgás által felhasznált mikro- és makroelemek pótlása a sportolás szünetében alkohollal és szénhidráttal történik (ami ugye energia, persze – no de ez a megfelelő formája, ha már…? Pláne, ha valaki kicsit fogyni is akar – kell-e?) – izotóniás sportital, vagy akár sima víz helyett? De nem is lenne olyan nagy baj, ha egy sör elég lenne a folyadék pótlására, vagy csak simán jól esik – a társadalmat átható alkoholista mentalitás a nagy gond: piáljunk! Az menő! A buzik isznak vizet! Teljesen beteg szemlélet – beteg is a társadalom…
Ez az éles különbség a puszta lelkiismeret-nyugtató mozgás és a sportolói mentalitás között.
Az élsportolói hozzáállás és az egészséges életmód közötti különbségek már másik dimenzió, más szint. Az élsportot tekintve két motiváló ok van főleg: az egyik az anyagi érvényesülés, a másik a teljesítmény öndoppingoló hatása. Nem jó dolog sajnos a sportolót magát tekintve, nagyrészt az egészség rovására megy – de pozitív hatása is van, főleg társadalmi szempontból: sokakat ösztönöz, példát jelent, hogy életmódot váltsanak, példaképek akár a gyenge neveltetésben, dicsőséges, erős apakép, vagy hősök példája nélkül felnövő gyerekeknek. Az egyénre tekintettel leginkább az csak a kérdés, hogy a pályafutás végén a teljes leállás következik-e, megundorodva minden mozgástól, vagy rendbe rakva magát, tovább folytatódik visszafogottabban, bölcsebben, esetleg elmélyültebben, fejlesztői, kutatói minőségben.
Az élsportolói hozzáállás már mindenesetre életmód. Az kérdés, hogy meddig tart, de a mindennapok alárendelését jelenti teljes egészében: táplálkozás, viselkedés, időbeosztás, pihenés. Nem kérdés többé, hogy kell gyakorolni minden nap – az a kérdés, ehhez hogy illeszkedik a napi többi tevékenység. Nem kérdés, hogy nincs éjszakázás, féktelen bulizás, mert tönkreteszi az elvégzett munkát. Nem kérdés, hogy az étkezés a legkomolyabb súllyal esik elbírálás alá – nincs lehetőség kontroll nélküli zabálásra, minden étkezés idejét, minőségét, mennyiségét tekintve tudatos. Önuralom, önfegyelem, szigor, eltökéltség jellemzi. A testhasználatot tekintve az élsport alárendeli magát a specializációnak – az eredmény elérése szempontjából a leghatékonyabb módokon fejleszti sportágspecifikusan magát, mert egyszerűen szólva, többre nincs ideje. Ez sajnos jelenthet torzulásokat, de az látható, hogy erős a törekvés a korrekcióra, folyamatos a kutatás, fejlesztés a regeneráció területén..
Az élethosszig tartó egészséges életmód pedig a korona, a legmagasabb szint. Jellemző mentalitás ez a harcművészetekben – de sok hasonló tevékenység van (jóga, túrázás, stb.). Rövid távon egy területet tekintve adott esetben nem hoz olyan eredményt, mint az élsport, de hosszabb távon nem is taszít el a sporttól, mozgástól (undor, vagy túl komoly sérülés miatt pl.). Nyilvánvalóan az egyik legfontosabb gyümölcse, hogy a testhasználat a sok-sok kutatás és fejlesztés miatt nagyon kifinomulttá válik, emiatt egyre kevesebb sérülés éri a testet, amellett, hogy egyre hatékonyabb lesz. Az egészséges testművelés egészséges tudatot is nevel, ahogy az egészséges mentalitás is egy kiegyensúlyozott, feszültségmentesebb életet hoz magával. Ez megenged a tudatos hozzáállás közepette néha lazítást, hiszen utána lehet kompenzálni – de a lényeg, hogy tudatos minden tevékenység, alá van rendelve a fő vonalnak, céloknak, amit életmódodnak választottál (avagy az téged).
