És bizony, a dicsőséges és nagyszerű szereplés mellett ismét rengeteget tanultam.
A legfontosabb, hogy a felkészülés alapja az edzésszám – ez határozza meg az eredményességet legnagyobb mértékben. A tehetség, étkezés, minden egyéb csak ezután jön. Mégpedig azért, mert aki sok munkát tesz bele, az utána fejben is nagyon rendben lesz, akarni fogja a győzelmet, koncentrálni tud. Láttam nagyon tehetséges gyerekeket elvérezni, pusztán a magabiztosságuk miatt.
A másik, hogy az edzésszámot alapvetően határozzák meg az edzés körülményei. Kulturált helyen, biztonságos, szép edzőfelületen, lelkes, csapattal, baráti légkörben szívesen jönnek össze sűrűbben a harcosok.
És itt elérkeztünk a hazai viszonyokhoz, lehetőségekhez.
Láthatóan az egyik legsikeresebb felállás az lenne, ha akadémiák jöhetnének létre: egy-egy helyszínen városonként, napi edzéslehetőséget biztosítva. Ilyen helyen kellene folyamatosan tanítania egy arra érdemes oktatónak.
Ma ez megvalósíthatatlan vidéken. Egy oktató egy csoportból nem tud megélni. Nem lehet egyrészt olyan tagdíjat szedni, ami lehetővé tenné, a létszám egy helyen nem tud egy küszöböt átlépni, támogatás meg semmi.
A leggyakoribb kérdés az volt a VB után: pénzt mennyit adtak vele?
No a válasz itt mindenkinek: semmit, mindenért fizettünk, önköltségi áron (=eladósodva) mentünk ki és harcoltunk.
A kérdésem csak az, így a végére: ki és milyen alapon vár el teljesítményt magyar sportolótól, ki mer ezután bárkinek is a szemére vetni olyasmit, hogy miért is nem tudunk ellenfelek lenni a külföldieknek?
Ha csak a legközelebbieket nézem, akik ott voltak (hogy ne az osztrákokat hozzuk példának): a horvátok láthatóan nem heti kétszer edzenek (tavaly ősszel a Zolti simán megverte a horvát srácot, aki most magasan a mezőny fölött volt – pedig Zoli nem hiányzott edzésről), nagyon népes csapatból könnyen választgatnak ki jó harcosokat, teljesen koncentráltak és motiváltak (nem a pénzt számolgatták), egyen melegítőben, egyen versenyruhákban harcoltak (nekünk itt évek alatt nem sikerült rá forrást találni), ezen a versenyen kívül is mindenfelé találkoztam már velük (ami azt mutatja, nem probléma nekik az utazás, szállás és a külföldi versenyekkel kapcsolatos egyéb költségek)…
Hogy tudunk velük hosszabb távon lépést tartani?
Gondolkozzatok, ha pedig van ötletetek, osszátok meg velem.
Én több versenyre nem megyek a családi kassza terhére…