A kölyökedzés mikortól lehetséges?


Ez szokott lenni az egyik első kérdés, ha valaki érdeklődik.

Általában azt szoktam válaszolni: „Amikortól a szőnyegen marad velünk.” Tehát amikor nem megy ki a teremből engedély nélkül, nem kell neki apa/anya edzés végéig.

Ezt a kérdést szeretném most kicsit árnyalni.

Az első lépés szerintem egy harci iskolába induláshoz, hogy legyen bátorságunk oda belépni és az edzést elkezdeni.

A harcos egy arche típus. Alap ismertetőjegyei, hogy hajlandó kilépni a komfortzónából, bevállal számára kényelmetlen helyzeteket, merészen kipróbál olyan területeket, ami érdekli…

Természetesen egy kisember különböző félelmekkel lehet tele – akár abból kifolyólag is, amit a szüleitől hoz, holott lehet, hogy ő alapvetően bátrabb, nyitottabb lenne. Ezért van az, hogy ovisoknál, kisiskolásoknál egy-két edzés lehetséges mintegy beszoktató jelleggel, hogy kiderüljön, mi lakozik benne. Nagyobbaknál azért elvárható, hogy az edzésre úgy jöjjön el, hogy késztetése van erre, bele akar vágni, akár kíváncsiság hajtja pusztán, akár konkrét tervei vannak.

Tehát a véleményem szerint az az alapvető fontosságú, hogy az apró valahol belül harcos legyen.

A kisemberek kapcsán a másik leggyakoribb gyökérok, hogy a szülő szeretné, ha önbizalmat erősítenénk, meg tudná védeni magát, sportolna, egészséges életmódot folytatna… Mivel az edzésem szórakoztató, általában azok is eltöltenek itt hosszabb-rövidebb időt, akik ilyen módon pusztán a szüleik elképzelését hajtják végre, saját késztetés nélkül. Nem ritka, hogy eredményes versenyzők is lesznek, lehet jó adottságaik vannak, vagy könnyen tanulják a stílust. A tapasztalat viszont az, hogy ilyen gyerekeknél hamar alábbhagy a kezdeti lelkesedés, amikor csak lehet, kifogást találnak, hogy ne kelljen jönni.

Ami viszont előre nem látható, hogy egy kis harcos valóban hordozza-e magában annak a csíráját, hogy kitartóan ezen az ösvényen maradjon, élethosszig akár (nyugodtan mondhatjuk, hogy a szülők természetes elfogódottsága ellenére ilyen kölyök ezerből egy van talán csak).

Én ezt tudom, akkor is, amikor hatalmas lendülettel, nagy lelkesedéssel, óriás szívvel, tűzzel, esküvel, ígérettel jár valaki hónapokig, évekig – aztán egyszercsak eltűnik.

Nem kell ezen csodálkozni, természetes ez. A harcosoké nagyon szűk ösvény. Ráadásul nem is az a legjellemzőbb, hogy a rövid időn belül nagy bajnokok azok, akik erre születtek…

Mindezek fényében hiba erőltetni egy gyereket. 10 éves kora körül érik meg egyáltalán a harcra, addigra alakulnak ki benne olyan késztetések, hozzáállás, kombinációs képesség, rafinéria, ami azelőtt el se várható, viszont elengedhetetlen pl. komoly sportteljesítményhez, de akár a hatékony önvédelemhez is (ugyanakkor 10 éves kora előtt azért nem nagyon van kitéve apróság valós veszélynek önvédelmet tekintve, azt viszonylag egyszerűen lehet megfogalmazni, összerakni, jórészt fejben dől el…).

Mellékesen jegyzem meg itt, hogy egy másik nagy hiba viszont az edzés tiltása fegyelmezésként, ha már a kölyök jár, pláne, ha szívesen. Óriási hiba! És nem amiatt, hogy a csoport szép nagy létszámú legyen, vagy hasonló – a mai gyerekeket sokkal helyesebb fegyelmezni a telefon, tv, Xbox tiltásával, ráadásul annak konkrét jótékony hatása is van.

Összegzésként tehát azt mondom: 10 éves kora előtt minden külön teher rápakolása nélkül lehet hozni a kis harcosokat, de csak akkor, ha akarnak jönni, s addig, amíg szeretik – bármikor szünetelhet, újrakezdhet bárki; ha pedig megértek rá, akkor mindenképp támogatni kell őket, hogy gyakorolhassanak. Minden ilyen helyen eltöltött hónappal, évvel többek, nemesebbek, erősebbek lesznek, az élet minden területén kamatoztatni tudják majd azt a rengeteg jótékony hatást, ami éri őket egy harcos közösségben – testi, lelki és szellemi síkon egyaránt.

,