…ha a gyerek kövér. 10 éves kor alatt szinte biztos, afölött már az határozza meg, amit addig beállítottunk, nagyrészt.
A mai gyerekek…?
Sokan mondjátok, bizony, hogy mások…
Tízezer évek óta nem.
Az alap ugyanaz – tükrözik, amiben élnek.
Folyamatosan mobilozik, nem a sárban játszik – fájlalják a szülők… Kitől kapta a mobilt? Anyja, apja mit csinál? Ja, igen – a fészbukon osztja az észt, hogy bezzeg a mai gyerekek…
Túlsúlyos? Ki engedi nassolni?
Rossz a tartása? Szülei hogy tartják magukat?
Nem mozog? Mert otthon azt látja, hogy apa, anya figyel magára és az egészségére? Belevonják ebbe?
Szülők és pedagógusok panaszkodnak, hogy nem lehet bírni velük? Fegyelmezetlen emberek hogy tudnának fegyelmet tartani? Gyenge tartású, jellemű, erejű emberek milyen példát képesek mutatni?
Le akarsz fogyni? Kúra, tabletta, por… Persze. Ne zabálj és mozogj – ilyen egyszerű.
A tiszteletet nem követelni kell. Kiérdemelni. És az bizony igaz, hogy a gyerekek kegyetlenül őszinték: ha nem mondják ki, mert retorzióktól tartanak, akkor sem tudnak képmutatóak lenni, nem tudnak tiszteletet imitálni. És az is igaz, hogy nem a szigor, a keménység, ami miatt semmibe vesznek, vagy nem tisztelnek, vagy később letojnak, hanem az, ha nem törődnek velük, nem figyelnek rájuk,…
Még szigorúnak se kell lenni igazán, inkább pusztán következetesnek és példamutatónak. Nem tökéletesnek – az nem tudsz lenni – de nincs is rá szükség…
Persze kifogás mindig akad dögivel… Nincs időnk… Ja – szerencsére én azért látok magam körül olyanokat, akiknek műszak mellett is van ideje nálam önmagával is törődni és a család is rendben van. Nagyapámtól is azt láttam, hogy addig pakolta a teherhajókat, amíg nem végeztek, az volt a munkaidő (80-120 kilós gabonazsákokkal), de otthon volt szőlőművelés, föld, konyhakert, ló, disznók, nyulak, baromfiudvar, kecskék, kutyák, macskák – ahogy egy tanyán lennie kell… Én ott cseperedtem. Nem szerettem dolgozni, de ezt láttam… Olyan voltam, mint minden gyerek ma: ha hagytak, inkább tévéztem (4 csatorna, hétfői adásszünet…), de mivel az nem a mai kínálat volt, meguntam – az unalom pedig játszani kényszerít… És ha szóltak, mentem szénát forgatni, gyűjteni – nem azért, mert szerettem, hanem mert az volt a feladat.
Mit lehet tenni? Mi kidobtuk 15 éve a tv-t. Mit adott ez? Hogy Bátor úgy nőtt fel, hogy olvas. Könyveket. És szereti…
És van számítógép. Ha nem tetszik, hogy mennyit van rajta, feladatot kap. Vagy egyszerűen el van zavarva itthonról bandázni (amit kicsit mérgez, ha valami mobilos gyerekkel teszi, aki a parkban is gubbaszt a kütyü felett…). És nincs a fészbukon profilja. Már csak talán egyedül az osztályból. Minden más szülőnek ez nem probléma, hogy idősebbeknek hazudják magukat, törvényt sértve, és lógnak rajta – legalább lehet siránkozni, hogy milyen a gyerek, hátha olvassa… meg fel lehet köszönteni ott, ahelyett, hogy élőben átölelné… Szánalom!
Nincs idő semmire, mi? Nem kellene lógni azon a szaron, és máris lenne. Vagy nem kell panaszkodni. Olyan ez, mint a pénz. Mindkettő azt kell szolgálja, hogy szebb, könnyebb, vidámabb, tartalmasabb életed van. Igen, az internet is teheti tartalmasabbá, de ehhez messze nem kell napi 4-8 óra… (a tv szerintem nem ilyen, az többet árt, mint használ…) A pénzzel kapcsolatban is az van mindig, hogy kevés, több kell, mert nagyobbat, többet, jobbat akarunk, mint amire futja, ezért robotolni kell, mert ezt csinálja mindenki – nem látom felnőni a gyereket, de tudok neki Apple-t venni, az a lényeg… Tehát a pénz ahhoz kell, hogy boldogok legyünk? Emiatt egészségileg, idegileg, érzelmileg tönkre teszed magad? Vagyis nem leszel boldog, de lesz pénzed? Akkor most ez nem egy önmaga farkába harapós dolog..? Ha elveszti az eredeti funkcióját a pénz, hogy boldoggá tegyen, akkor miért is éri meg, hogy feláldozz érte bármit is..?
Nem máshogy kellene akkor gondolkozni?
No mindegy…
Ez jól bennem volt, ide hánytam nektek…
Hogy mit kezdjetek vele? Semmit. Nem tudtok.
95%-tok nem képes változtatni. 4%-tok már látja, de már késő. 1% tudja is, időben is eszmélt és hajlandó is másként élni ezután – ők tudják, mit kell tenni.
Igazából nincs visszaút.
Nem fog jönni egy olyan guru, politikus, stb, aki megváltoztatja a világot és ezzel téged. Te tudsz egyedül változni és változtatni a saját életeden.
A korszakok nem kerülhetőek el, amit a Tao is tanít: jelenleg a jó idők zajlanak erre mifelénk, ami puha embereket szül. Ezek a puha emberek mostmár sejthetően nagyon durva időket hoznak el, ami majd szül erős embereket, akik újra jó időket hoznak majd, és így tovább… Nem kikerülhető, nem megúszható. Csak te vagy, aki magadban rendet tehetsz, hogy ez a külső körforgás minél kevésbé öljön meg…
Ahogy látom, a kommunizmus és a Kádár-korszak ölt meg igazából két generációt: az utolsó generáció, akik között idős korban viszonylag sok bölcs ember élt, a 20-as, 30-as években születtek. Sajnos utánuk jött egy széthajtott, lélekben megölt generáció, akiknek a gyerekeik ugyanígy a taposómalomba álltak – ma ezért nagyon kevés bölcs idős emberrel és arra tartó szülővel lehet csak találkozni, inkább csak megkeseredett, hibás életekkel, akik az unokáknak, gyerekeinek nem nagyon tudnak útravalót adni – pedig, amennyire most az oktatás és a jelenkor agyonvágja a gyerekeket, nagy szükség lenne rá, hogy ne az legyen az egyetlen pogácsa a tarisznyájában: “sok pénz = boldogság, asszem, de nem tudom…” Emiatt, ugye külföldi munka, mert az majd elég lesz, gyökértelenség, hontalanság…
Így lett anyagi jólét nálunk, sok évtizednyi keserű robot eredményeként, ami csak további, nagyobb gazdagság utáni vágyat hozott magával, szellemi és lelki sivataggal együtt.
Tehát nem lehet megúszni… Ez bukni fog. Fájni fog.
Vagy lecsendesedsz, és akkor nem annyira…
