Olyan dologra szeretném felhívni a figyelmet, amiről a társadalom pillanatnyilag nem beszél – ilyen megközelítésben nem mondta szerintem még ki senki: a teljes modern társadalomban az utolsó 30 évben egyértelműen a gerinc felső szakaszának gyilkosa a tv lett.
Mielőtt elkezdené sorolni bárki, hogy ugyanilyen a közösségi média, az okostelefon, az ülőmunka, az autóvezetés… — nem igaz.
Az emberiség történelmének elmúlt több 10ezer éve alatt nem jött olyan trauma még a gerincre, ami a félig fekvő testhelyzetben, az izmok teljesen ellazultsága mellett, behajlítja a nyakat, nyitja a csatornát, minden nap több órán keresztül. Ez tipikusan az esténként nassolva, iszogatva “megnézek egy filmet, aztán alszom” testhelyzet – van aki konkrétan csak így tud elaludni, ami még több órával megnyújtja ezt a helyzetet alkalmanként. Ez a jelenség ráadásul a homeoffice-ba bezárt emberek tömegeit a pandémia alatt hatványozottan súlyosan érintette – különösen a panel kaptárakban élők életében nagyon súlyos helyzetet teremtett, hiszen az esti pár óra megnyúlt akár napi 8-10 órányi ilyen testhelyzetre.
Mivel régebben néhány csatorna volt csak, amelyeknek a kínálata nem volt folyamatosan élvezetes, ez a probléma egyértelműen akkor jelentkezett, amikor megjelent a műholdas csatorna-rengeteg, tehát az utóbbi pár évtizedben.
Azt is észrevehetjük, hogy a családok egyik fő kiadási területe, amit pl. karácsonykor élnek meg: vegyünk valami bazi nagy tévét. Ráadásul már egy tv nem elég egy házban, hanem kell minden szobába külön-külön mindenkinek. Ezt konkrétan és egyértelműen mutatja, hogy a társadalom 90 százaléka rabja egy elektronikus eszköznek, egy tárgynak – akár a dohányzás, vagy okos kütyük esetében.
Ilyen szempontból most nem tárgyalnám ezt a kérdést, hanem csak arra szeretnék rámutatni, hogy az úgynevezett csontkovácsok a következő években, évtizedekben nagyjából pusztán a tévézési szokások miatt kiválóan meg fognak élni a nyaki és felső háti szakasz problémáinak a kezeléséből.
Én továbbra is szeretnék mindannyiótok életében a megelőzés nagy térítője lenni, ezért a következőket javaslom: ha nyaki, lapocka közötti fájdalmaid, akadásaid vannak, vagy rendszeres fejfájásod jelentkezik pl. frontoknál, vagy a hetes nyakcsigolyád (banyapúp) kint van, vagy zsibbadás, kisugárzás jelentkezik a válladban, karjaidban, ujjaidban, vagy észrevehetően azt látod magadon, hogy esik előre a nyakad, fejed billen, vállaid esnek előre – ellenőrizd, hogy valóban napi szinten esténként félig fekve tévézel-e – őszintén, tehát nem a magad megnyugtatását keresve.
Ha úgy találod, hogy igazam van, „jé, tényleg!”, egyrészt gyere el és megigazítjuk, másrészt dobd ki a tévét, ahogy mi tettük 20 éve, vagy kezdj el ülve tévézni.
Ezt az egészet úgy vegyétek, hogy most már tömeges lesz a következő években a nyaki sérvben szenvedők száma, mert ez az egész most kezd felszínre bukni – és szerintem senki nem fogja tudni elkerülni, aki nem veszi észre, amit itt fent leírtam. Tehát azokra is veszélyes és igaz minden, amit írtam, akinek még semmilyen tünete nincs, de a tévézési szokásokat tekintve magára ismer, mert csak idő kérdése és nem fogja megúszni.
És hát félelmetesen egyszerű megelőzni az egészet: az amúgy rettenetesen veszélyes tömegpusztító fegyvert, a tévét, ki kell iktatni az életünkből. Vagy legalábbis nem veszteni el a testtartás felett a kontrolt.
Éberség, kedves barátaim!
