A munkám kapcsán talán a legtöbször hangzik el, hogy milyen szerencsés vagy, hogy abból élsz, amit szeretsz, ami másnak a hobbija…
Szeretnél cserélni velem?
Elcserélnéd azt is, ami mögötte van?
Ami a felvezetése volt: több évtized tanulás, minden támogatás, örökség nélkül. Ez azt jelenti, hogy eldöntöd, hogy ezt akarod csinálni nem vársz érte semmit, nem háborogsz, hogy másnak erős a háttere…
Bevállalnád érte, hogy éveken keresztül minden hónapban tudod, hogy 3 nap – 1 hét időtartamban nem lesz mit enned? De nem képletesen ám, hanem ténylegesen – semmit, üres kenyeret se. Ezt mondjuk sokszor azért, mert a tanulásra elköltöd az utolsó filléred kaja helyett. Ezeket az éveket úgy el tudod képzelni, hogy 3 műszakban dolgozol, amikor épp nem, mész egyetemre, a kettő között meg edzésre? Meddig bírnád? Kitartanál a fekete övig?
Hajlandó lennél mindent egy lapra feltéve edzés miatt Pestre költözni (persze egyben magad eltartva munkát keresni és főiskolára járni egyben…), teljes ellenszélben a család szülői része felől, heti 10-20 közötti edzésszámot nyomva?
Képes lennél váltani, ha úgy érzed, megfeneklett, amit csinálsz, de tovább akarsz fejlődni? De úgy ám, hogy a barátaid, bajtársaid nem tartanak veled, kiszakadsz a teljesen stabil, biztos háttérből, ami a vizsgákat, működést, nemzetközi kapcsolatokat jelenti!
Aztán tudnál-e erre rálicitálva komplett stílust váltani? Ez pedig azt jelenti, ugye, hogy elölről kezdesz mindent, kezdőként – leveszed a fentiek szerint kiszenvedett fekete övedet, ami ennyi kínlódás és óriási vagyon árán jogosan a tied…
És ha mindezt beletetted, hajlandó lennél makacsul ragaszkodva hozzá, hogy ebből megélhetsz, vidékre cserélve a pesti óriási tömeget, ami azért biztos piac, évekig egy-egy helyen 1-2 emberkével küszködve, a számlákat évtizedes távlatokban tologatni, folyamatosan eladósodva – mégis továbbra is lelkesen, bizakodva, dédelgetni egy óriás ideát, hogy az egész Dunántúlon elveted a magvakat, amitől több ezer ember élete változik meg?! Ja – és ezt nem ám egyedül, hanem kis feleség és poronty mellett, az ő tűrőképességüket is feszegetve!
Mondjuk, ha ebből az egészből valamire azt lehet mondani, hogy szerencse, akkor az csak a kis családom, akiknek kevés lesz egy élet, hogy megháláljam a mindent… A többi elszántság, munka, hit…
És végül: heti 20 körüli edzést tartva, meg is tartanád a lelkesedést? Ilyenkor már nem nagyon beszélhetünk hobbiból… Vagy mégis? Tudnád szeretni, amikor nem azért mész edzésre, mert a napi robotból ki akarsz kapcsolni, lazítani – hanem mész, akár esik, akár fúj, akár épp bulizni mennek a többiek, mert ez a dolgod..?
Csak ennyi kell hozzá – semmi kifogás.
Hajrá!
