Számomra külön szívet melengető, hogy ilyen sok sportolni akaró embert látok mostanában. Rengetegen futnak, lépten-nyomon találkozik az ember parkokban egészségtudatos emberekkel, utcai fitness játszóterek tele vannak, sportpályákon tömegek. Érezhetően folyamatosan változik pozitív irányba a társadalom tudatossága az életmódot tekintve.
Ezzel párhuzamosan sokszor említik, hogy a sport tönkretesz, egy csomó fájdalomnak, károsodásnak az gyökere.
És sajnos rengeteg példát is fel lehet hozni erre.
Természetesen nem a mozgás befejezése a megoldás – ez csak jó kifogás annak, aki a saját lustaságát, gyengeségét akarja önmaga előtt is menteni.
A probléma az amatőr sportolók körében – de még az elhivatottabbaknak is – a felkészültség hiánya, a saját testkép, pontos és egészséges minőségi mozgás megtanulásának, megismerésének a hiánya. Ez egyrészt fakad abból a hozzáállásból, hogy olyan területet választ a tömeg, amit első ránézésre mindenki tud csinálni, nem kell érte fizetni egy képzett szakembernek, elég a szorgalom… Ez persze hiba, nagyon kevesen képesek helyesen mozogni, még szakember felügyelete mellett is sok idő, mire annak külső kontrolljával készség szintre fejlődik a pontos testhasználat / másrészt az önálló sportolás lendülete sajnos a kezdeti lelkesedés után rendszerint alábbhagy, még jó esetben csak a lelkesedés elmúlásával, de sokszor a megjelenő fájdalmak, sérülések miatt.
Én most leírok néhány alapvető kis pontot, amire legalább figyeljetek – de szerintem nem lehet kikerülni hosszabb távon egy-egy hozzáértő személyes megkeresését, illetve az adott területen működő csapatokba beállást a hosszútávú motiváció miatt sem.
Először is a futás… Ha valaki szép technikával fut is, nem csoszogva csámpáz, elköveti sokszor azt a hibát, hogy valahova magára aggat valamit: főleg hosszútávfutásnál a féloldalra csapott övtáska, vagy a karra csatolt telefontok, de akár még a kézben tartott telefon is félrehúzza a test súlypontját. Ennek következtében szépen lassan féloldalassá válik a terhelés, a medence rögzül a félrebillent helyzetében, fájni fog a derék, ahogy az izmok kompenzálni próbálnak, a térd is előbb-utóbb, ahogy az ízület megadja magát. Általában ezután a sportolás befejeződik – ha valami makacsság miatt mégse, akkor komolyabb bajok is lehetnek, ha nem lesz a test, vagy a mozgás, vagy a rossz szokás kijavítva.
Egyébként se kell telefon a futáshoz…
Saját testsúlyos erősítések
⁃ fekvőtámasz és húzódzkodás, valamint váll edzések: leginkább a vállakat kell gyógyítanom etéren, de a könyök is bajba kerülhet. Elsősorban a fokozatosság a legjobb megelőzés, de a végrehajtás közben nagyon kell a kezdetektől figyelni arra, hogy a vállak a tokban maradjanak, mert az erőlködéskor kiveszik sokan a helyükről – az eredmény egy nehezen kezelhető gyulladás.
⁃ Guggolás: egyértelműen a térdek vannak veszélyben, de csak azért, mert olyan hamar jeleznek rossz gyakorláskor, hogy a deréknak a probléma még nem tud átadódni. Szintén nehezen gyógyítható…
⁃ Has és hát edzések: a derék van egyértelműen veszélyben. Viszonylag egyszerűen védhető megfelelő gyakorlat választásával, illetve ha a medencét megigazítjuk, még kevesebb a veszély, de figyelni érdemes azért…
Vasak: nyilván az előzőekkel azonos célterületekkel ugyanazok a problémák is jelenhetnek meg, a megelőzés és probléma esetén a kezelés is hasonló. Súlyzós erősítésnél viszont már mindenképp úgy gondolom, jó tanulni az egészet, nem szabad önállóan kikísérletezni. És súlyokkal edzve a derék már komoly veszélyben van rossz technika esetén, egy esetleges gerincsérvet pedig általában hónapok alatt tudok csak meggyógyítani, ráadásul ilyen gyógyítással nagyon kevesen foglalkoznak.
Nyilván bele lehetne mélyülni ebbe a témába jobban is, de aki a sportot tekintve nem felületes, annak kevésbé releváns, aki pedig legyint az óvatosságra és amúgyis elpusztíthatatlannak hiszi magát, ennél többet erről se akar tudni bizonyára.
Legyetek hát éberek, minden tevékenység közben – törekedjetek fáradhatatlanul – mondta Buddha…
