Lisszabon az idén 2 bronzérmet tartogatott nekünk: Ákos vitt egyet Pápára, én egyet Sümegre.
Sajnos Balázs, Dani és Erik kiestek még elég messze az éremtől.
Vesztes tábornok nem beszél a csatáról, bár a tanításhoz is sok tapasztalatot gyűjtöttem – csak a saját háborúmat mesélem el ezért, abból kiemelve amiért mentem:
– először is az első ellenfelem az a spanyol volt, aki tavaly elvert az éremtől. Emiatt kellően fel voltam pörögve, a videón ezért nem is tűnik fel az ünneplésem – inkább hasonlít valami ruhaigazgatásra, pedig valójában diadalittas rángatózás volt némi hörgéssel, de még a tanítványok se vették le, hogy nyertem…
– ez amiatt is sokat hozott a konyhára, mert nagyon figyeltem most a tudatállapotomra, milyen, amikor nyerni akarok. Oktatóként ezt találom mindig nehezen, de most jól megfigyeltem, memorizáltam…
– technikailag nagyon igazolta, hogy a pillanatnyilag kevés elemet tatalmazó saját játékom építése jól halad, tudom alkalmazni, tudom tartani magam a stratégiához, tudom a harcot eszerint irányítani: ennek itt használt elemei voltak Ze mestertől tanult hajtókahasználat, söprés, Victor Estima lábfeszítése…
– elcsattant az első kotegaesi az EB történetében! ahogy azt kifejlesztettem, felépítettem, Katámmal begyakoroltam – pont úgy! Elmondhatatlanul boldog vagyok!
– az állóharcomban az ucsimata is szépen beült. Ugyan a plusz 40 kiló és nagy erőkülönbség nem engedte végig a dobást, de belülről éreztem, hogy rendben lesz az..
– nagyon jó vereség volt a mammuttal szemben: egyrészt jó volt bennem a spiritusz, nem volt félelem, jó verekedés (vagy inkább verés) volt, másrészt nagyon szeretem azt a regenerációt, ami most így 1 hétig tartott utána… A vihar utáni nyugalom…
Mostmár csak a támadt anyagi űrt kell betömni és ezekkel a tapasztalatokkal felvértezve harcolni legalább 1x havonta.
Köszönöm a támogatóknak, hogy lehetővé tették ezt a dicsőséget:
Igniplus
Khalifa
Debreczeni Dóra és családja
Euro-Fa Kft.
Kapriol Bt.
