Kata tollából néhány gondolat…
Szeretnék néhány személyes benyomást megosztani veletek a kölyöktáborral kapcsolatban.
Mint a Főfarkas jobbkeze vettem részt a táborban, segítettem, ahol tudtam, átvettem programelemeket, hogy Gábor is szusszanhasson, ne napi 24-ben tolja a szekeret. Mégis, úgy alakult, hogy szívesebben beültünk egymás foglalkozásaira, mert Gáborral egymástól is tanulunk, és nem utolsó sorban azért is, mert a kölykök is jól vették a lapot, nem csináltak nekünk különprogramokat. (Általában a harmadik nap után jönnek a nyafogások és pótcselekvések, de ez most kivételesen nem így történt, végig nagyon egyben voltak a srácok.)
Reggel és este is volt meditáció. Felváltva tartottuk Gáborral, mindenki a saját stílusában, én játékosabban, Gábor szigorúbban. Sokféle rendszerrel ismerkedtek a gyerekek, a jógából ellesett légzéstechnikáktól kezdve a keményvonalas zazenig. Meggyőződésem, hogy éppen a rendszeres meditációnak köszönhetően, meg hogy keretet adott a napjainknak, a gyerekek nagyon összeszedettek voltak, jól tudtak pihenni, koncentráltan kezdték a napot, soha nem volt semmi gond, figyelmetlenségből elszenvedett baleset vagy káosz.
A sok túra és edzés által a testük kellemesen elfáradt, de még a szabadidejükben is nyüzsögtek, mozogtak, ugráltak, gurultak. Nagy szerencse, hogy ezt nálunk biztonságosan megtehetik.
A nagyobbak azért szeretnek belefeledkezni a kütyüikbe, de azért előfordult náluk is „önkéntes” testedzés. 🙂 A kütyühasználatot idén nem tiltotta meg Gábor, így mint tiltott gyümölcs nem lett „édesebb”. Inkább a nagyok használták, de az elmúlt időszak miatt ez most nem tűnt szélsőségesnek. Érdekes volt hallani a felhangokat a kicsik részéről, ahogy „lenézik” a nagyokat a kütyüfüggőség kapcsán. 🙂
Az étkezéseket én személy szerint még jobban eltolnám egészségesebb irányba, teljesen kivenném a húst, a glutént és a cukrokat, ami nyilván sokkal drágábbá tenné a tábort, de megismernék a gyerekek a valódi ízeket. Ezen még gondolkodom. A költségek legnagyobb részét így is a konyha viszi el, lehet, hogy nem kell ezt még tetézni.
Fontos elmondanom azt is, hogy Piri mami és Bubu maximálisan odatették magukat, nagyon elfáradtak a végére, az öt napos megállás nélküli szolgálatuk nem is fejezhető ki anyagiakban, olyan értékes, és nagyon hálásak vagyunk nekik.
Néhány szót a gyerekekről is: Petike képviselte egy személyben a mini kategóriát, a nagyok is szívesen pátyolgatták, tündéri és csacsogós volt végig. A közepesek már nagyon összeszokott csapat, a lányok bandáztak sokat (még a fürdőszobában is…), és még a nehezen megnyíló Benji is nyiladozni kezdett pár nap után. A nagyok is szuper jó fejek voltak, szívesen töltöttem volna velük még több időt. – Lehet, hogy nekik külön tábort kellene szervezni, hogy komolyabban belemehessünk elméletbe és gyakorlatba egyaránt.
Összefoglalva elmondhatom, hogy ez volt eddig a legjobb csapat, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy részese lehettem ennek az élménynek. Szívesen venném, ha hozzászólásban Ti is elmondanátok a benyomásaitokat, szülők a gyerekek visszajelzései alapján és a kölykök a saját élményeik alapján. A visszajelzéseket szeretnénk elraktározni és tanulni belőle.
🙏
