Az első bentlakós tábor nagyon telibetalált.
Én fantasztikus jól éreztem magam – a fejfájós délutánt kivéve.
Pörgött a program, soha nem unatkoztunk, egész nap ment a harc gyakorlása, kutatása – még az estimese hallgatással is. Harcosokat képeztünk, a szó legeslegnemesebb értelmében, férfiakat, és egy amazont, őszinte, bátor, kitartó, erős, bölcs nemeseket.
Az albumok tele képpel, amiből minden kiderül, azon kívül is, amiket már leírtatok a hálón mindenfelé – én csak köszönetet szeretnék mondani azoknak, akinek nagy szerepe volt a tábor sikerében:
mindenekelőtt Anyának a finom étkeket és minden okos ötletet, egész napos energiát,
Dórinak mindent és a patamosót,
Pintér Zoli bácsinak a fagyikat, üdítőket,
a szülőknek a finom meglepiket, kirándulást, partnerséget,
Várkapitányunknak a vendéglátást
a Vár dolgozóinak, lovagjainak a készséges támogatást
Zolinak és a Pizzériának a finom ebédeket, vacsorákat, türelmet,
és kis harcosaimnak a töretlen lelkesedést és kitartást a szigorú körülmények közepette!!!
