Van valami, amit tekintve én személy szerint szemben állok az egész harcművészeti világgal:
az emberi test a sarok használatával, telitalpra lépve teremtetett a harcra, nem talppárnára, lábujjhegyre.
Ezt a véleményemet Haszegava szenszeijel is megvitattam egyszer – ő se értett egyet velem…
…de továbbra is meggyőződésem, egyre erősebben.
Ha nem az lenne a sarok funkciója, hogy a teljes talpon keresztül így vegyük fel a gravitációval az egyesülést, olyan tartásunk és lábunk lenne, mint egy négylábúnak, aminek csánkja van és lábujjhegyen jár.
A majmokéval pedig azért nem egyezik, mert a hüvelykujjunk nem fordul a lábon szembe, ami egész más csípőt és láb tartást eredményez. Sokkal gyengébbek is deréktól lefelé emiatt a csípőt, combot tekintve – kicsit, mint a hiénák a többi farkas féléhez képest.
Azt nem tudom igazolni (egyelőre), hogy emiatt lettünk a legerősebb és egyben uralkodó faj a Földön. Az viszont számomra egyértelmű, hogy csak a modern, dódzsókban gyakorolt harcművészetek torzították el az ehhez való viszonyulást, mivel az egyenes padlón lehet lábujjhegyen is egyensúlyozni. Az egyenetlen csatamezőn a sarokra nehezedve stabilabban, biztosabban lehet mozogni – próbálja ki bárki, fusson a szántásban. Az előre álló hüvelykujjal pedig sokkal nagyobb tolóerőt tud leadni a lábunk, mintha az szemben állna.
Szerintem az is engem igazol, hogy minél magasabb szinten harcol valaki, annál kevesebbet ugrál, inkább stabilan áll, telitalpon: csak figyeljük meg az amatőr és a profi ökölvívást, a szumósok jellegzetes mély guggolását, stb.
Igazából ez felveti, hogy ilyen szempontból van-e emberi testre teremtett harcművészet? Ezzel kapcsolatban egy dologban vagyok biztos: az állatokat utánzó stílusok emiatt alapvetően hibásak, hiszen más test más testhasználatot igényel. Annyi ezen kívül bizonyosnak tűnik, hogy a kezeink miatt a megragadás, fogás lényeges emberi harci eszköz, inkább egy domináns jellegű birkózás elemeként, illetve az ökölvívást tudom bizonyos keretek között alap emberi harcmodornak tekinteni. Vagyis egy bokszoló-domináns birkózó MMA-s szerintem az, aki az emberi testet akként használja harcban, ahogy az teremtetett.
No meg persze az eszközhasználat: egyrészt úgy gondolom, hogy az eszközök fegyverként való használatát ez tette lehetővé (ha megnézünk egy majmot, elég ügyetlen és egy csomót támaszkodik az eszközös kezével is), másrészt így tudjuk maximálisan kihasználni ezt az előnyt, így tudtunk a legerősebb lénnyé válni. A két alaktanilag legtökéletesebb, legemberibb fegyver pedig a dárda és a kard – minden más csak ezek leképezése, átalakítása.
Hittérítő nem akarok lenni ezen a téren sem – ez az egész gondolatmenet csak arról szól, hogy én ezen a vonalon dolgozom, ez alapján fejlsztem magam, eszerint kutatom a mozgást, így látok lehetőséget arra, hogy igazán komoly szintet lehessen elérni.
