Budapesten jártunk, végre verseny!
Ráadásul ez hivatalos Magyar Bajnokság volt, nem csak úgy hívott, nem csak forduló!
Jó kis csapattal indultunk, szombathelyi és veszprémi erősítéssel, és én is harcba szálltam…
Az aprónépből Luca, Rozi és – budaörsi színekben – Lotti indult. Lotti rutinosan hozta a meccseket, két aranyat szerzett Budaörsnek, meg nekünk is nem hivatalosan. Luca egyik meccsről a másikra nagyot fejlődött – elsőre megszeppent, utána meg már bátran pörgött, és végül szép ezüstéremmel zárt.
Rozi eredetileg egyedül volt, de az alatta levő súlycsoport bátor kis harcosa a Foxtól elvállalta a küzdelmet, amit nagyon köszönök neki, ügyes, lelkes volt – ez az arany az övé is.
A zászlónk alatt induló szombathelyi cimborák közül Guzsván Peti a tőle várható rutinnal küzdött, a kategóriát simán hozta, majd a 80 alatti openben a döntőig verekedte magát és végül a Magyar Bajnokság második helyezettjeként hozott egy kupát is. Császnek Zoli szigorúan harcolt, kicsit talán túl komolyan vette az egészet, ami miatt kicsit görcsös volt, pedig élvezhette volna jobban…
Dajka Patrik a szokás szerint rendesen vállalt be meccseket: 100 kilóban indulva a 4. bajnoki pontszerző helyen végzett, 130 kilóban már az ezüstöt hozta el, a 80 kiló feletti Open kategóriából pedig hatalmas teljesítménnyel, óriási fegyvertényként a magyar bajnoki bronz kupát!
No giben Török Marci vitézkedett, végül 5. helyezett lett – azt kell mondjam, hogy nem is igazán sok versennyel a háta mögött nagyon higgadtan, könnyedén áll ki harcolni, ami nagyon ígéretes.
Balla Peti egy bátor lépéssel a kesztyűs küzdelembe vetette bele magát – az ezüst érmet köszönöm – értékelés inkább privát volt…
Sajnos Sanyi Veszprémből meccs nélkül jött el, mert az ellenfele visszalépett a harctól, amit nagyon sajnálok.
Én egy ezüstöt hoztam, debreceni csapattársunk, Szántó Tomi vitézül küzdött és egy jó hangulatú meccsen megtett mindent, amit tudott. A másik meccsen Novota Richárd tudta a stratégiáját jobban érvényesíteni nálam – vesztes tábornok nem magyarázza a csatát – gratulálok neki az aranyhoz.
Én két ok miatt indultam ezen a versenyen:
- már régen harcoltam, hiányzott, hogy nincsenek versenyek, éreztem, hogy kényelmesedek…
- észrevettem, hogy a csapat is vesztett a harci hévből, lelkesedésből, példát kellett mutatni, motiválni akartam.
Remélem, ragad rátok a harc, a kihívás szeretetéből.
A verseny nagyon jó lehetőség, hogy pontosan megtudd, hol tartasz, képet kapj, mi van a helyén, min kell alakítani. Észrevehető, hogy az edzésen keresik már sokan az ellenfelet, ki az, aki kihívás, aki erős, aki jól meghajt – mások pont kerülik a konfliktust, nem akarnak nagyon erőlködni, nyomasztja őket, ha ügyesebb harcos kerül eléjük, inkább keresik azokat, akikkel pihenni tudnak… Ezek nem elítélendő dolgok, hanem jelek: jelei az egónak, ahogy növekszik, jelei annak, hogy csökken az önbizalom a harci tapasztalás hiánya miatt. Ha valaki kilép a komfortzónából és versenyen harcba száll, lesz pontos önértékelése, önbizalma, edzésen nem a kihívást fogja keresni vagy kerülni, nem akar darálni, zúzni mindenkivel, ha az nem akar, csak gyakorol és fejleszti önmagát és a társainak is segít előrébb jutni ezen az ösvényen, jó hangulatban, hogy a falka is minél erősebb legyen – mert az egyén fejlődése és a csapat ereje oda-vissza hatnak egymásra, függő viszonyban vannak. Mert nem edzésen kell bizonyítani, hanem harcba kell szállni az ilyen adódó alkalmak egyikén időnként, mint ez a verseny volt, hogy megtudjuk, kik is vagyunk valójában, mik a határaink, mit tudunk elviselni, mit tudunk elérni… Az igazság az ráadásul, hogy a valós tapasztalat hatása nem túl hosszú – pár hónap alatt elkopik – fontos időről időre tisztább tükör elé állítani önmagunkat. A félelem, önbizalomhiány, a kevés viszonyítási alap és hamisan túlértékelt, szűk körben elért pozíció, vagy vélt teljesítmény miatt gyarapodó egó jó, ha éles visszajelzést kap, hogy visszavonuljon, pontosabb önértékelésre kapjon lehetőséget, vagy éppen megnyugodhat, hogy jó az irány és higgadtabban, figyelmesebben, türelmesebben viszonyuljon a csapat felé.
Belőlem ezt a bejegyzést hozta ki…
Csak mondom…
